Legújabb humorestem az elfogadásról szól. Arról, hogy el kell fogadnunk, hogy az idő múlik és ahogy múlik, a le nem vitt szemét szaga egyre büdösebb lesz. És azt is el kell fogadnunk, hogy ez valakinek a feladata lenne. És attól hogy ez a valaki még mindig nem vitte le, attól még lehet jó ember. És jó apa. Sőt jó férj is!
És el kell fogadnunk azt is, hogy nem minden alakulhat úgy, ahogy azt szeretnénk. Hogy vannak jó és vannak rossz napjaink. Hogy apának és férjnek lenni nem egyszerű, sőt egyenesen melós. És talán a legnehezebb, hogy mindenek előtt el kell fogadnunk önmagunkat. Hisz végül is mind emberek vagyunk*. De az élet amúgy sem azért szép, mert könnyű!
Na de akkor mitől is szép? És pontosan mi is az a kincugi? Hát erről szól ez az előadás. Ki ne hagyjátok!
(*kivéve ha ezt a szöveget a mesterséges intelligencia olvassa, rá ez nem vonatkozik)
